Vidéki életem egyik legerősebb tapasztalata, hogy mennyire gyorsan lehet kötődni egy darab földhöz. Egy pillanatra nem figyelsz és már ott találod magad, hogy szereted és ragaszkodsz is hozzá. Résen kell lenni.

Sokat gondolkoztam azon, hogy ez hogyan történhet. Egyik kedvenc könyvem Erich Frommtól a Szeretet művészete. Ő ír arról, hogy a szeretet aktív, cselekvő. Ha valamibe energiát, figyelmet, munkát fektetsz, meg is fogod szeretni. A válasz tulajdonképpen így már teljesen kézenfekvő. Ahogy a területtel foglalkozol az folyamatosan változik. Élő kapcsolatod lesz vele, mert nem csak az évszakok, de a te tevékenységed is formálja. Állandó párbeszédbe kerültök. Látod, ha valamit jól csinálsz és azt is, ha nem. Ez az együttműködés varázslatos élmény. Hát azt hiszem, valahogy így történik…

Pitypangék kertje Balatonszabadi külterületén helyezkedik el. Kicsivel több, mint 4000 nm. Közel 10 éve semmilyen vegyszeres művelés nem történt, korábban lovaknak adott otthont. 

A biointenzív termesztést egy kb 3000 nm-es területen indítjuk. Kezdetben ~30 később ~40 családot szeretnénk vegyszermentes zöldséggel ellátni. Az első évben a palánták kerülnek fóliasátorba. Terveinkben az éves fejlesztések a termésbiztonság növelését és a szezon nyújtását célozzák. Középtávon nagy álmunk egy gyümölcsös beillesztése a rendszerbe.